Kinek ne lett volna az oviban nagy szerelme, akit büszkén mutatott be mindenkinek. De ki is volt az, aki később el is vette kiszemelt ovistársát?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Laura és egy Matt. A két lélek már hat hónapja házas, és a következő történetet mesélte el Matt találkozásukról:
Laura és én az oviban találkoztunk. A leges legelső emlékem 3 évesen volt, és hogy a csoport előtt álltam és magyaráztam, hogy egy napon el fogom venni ezt a lányt feleségül. Mikor gyerekek voltunk, Laura tanította meg nekem, hogyan kell hintázni, hogyan kell hegyet rajzolni és a helyes módon füstölt sajtot enni. Emlékszünk a bújócskákra, fogócskákra a játszótéren, és persze, hogy a délutáni alvásokkor ébren maradtunk. Laura elbűvült már gyerekként is, és még most is. Végül elvesztettük egymást szem elől, mikor elkezdődött az általános iskola, és az egyetlen mód, hogy lássuk egymást a következő 7 évben a *karácsonyi képeslapok voltak. A gimnázium idején újra sikerült találkoznunk egy közös ismerős révén. Két héten belül már jártunk, és a gimnázium végéig randizgattunk, még úgy is, hogy teljesen külön iskolákba jártunk. Távkapcsolatba került, mivel az egyetemek elválasztottak minket egymást. Mindenki külön államba került. 2015 május 23.-ig egy hétköznapi pároska voltunk, amikor is betartottam ovis igéretemet, és feleségül kértem Laurát. A lánykérés pedig nem is lehetett volna máshol, mint a régi közös ovinkban....
